Szakmai tiltakozás a közoktatási normatívák csökkentése ellen!

ORSZÁGOS SZAKMAI SZERVEZETEK TILTAKOZÓ ÁLLÁSFOGLALÁSA A 2010. ÉVI KÖLTSÉGVETÉSI TERVEZET KÖZOKTATÁSRA VONATKOZÓ CSÖKKENŐ TÉTELEIVEL SZEMBEN

„Az oktatási miniszter szerint nincs olyan terület, amelyet ne érintene a világméretű gazdasági válság, de az oktatás továbbra is kiemelt területe a kormányzásnak, így ebben a tanévben is folytatódik az Új Tudás Program, a magyar közoktatás átfogó korszerűsítési programja, amely külön tízmilliárdokat biztosít részben hazai, nagyobb részben uniós forrásokból.” Forrás: OKM honlap

AZ ALÁBBI TERÜLETEK FORRÁSAI SEMMIKÉPPEN NE CSÖKKENJENEK:

• ALAP NORMATÍVA
• TANÁR-TOVÁBBKÉPZÉSI NORMATÍVA
• ÉTKEZÉSI TÁMOGATÁS
• KÉT TANÍTÁSI NYELVŰ OKTATÁS NORMATÍVÁJA
• EGYHÁZI OKTATÁS KIEGÉSZÍTŐ NORMATÍVÁJA
• KÖZALAPÍTVÁNYOK TÁMOGATÁSA
• ÉRETTSÉGI NORMATÍVA
• ALAPFOKÚ MŰVÉSZETI OKTATÁS TÁMOGATÁSA

Kattintson "Tovább"!

INDOKLÁS:
A közoktatás területén tapasztalható változások az elmúlt években általában a takarékosság jegyében születtek. A fő érvelés az eddigiekben a csökkenő tanulólétszám miatti kiadásokról szólt. A kormányzati oktatáspolitika a takarékossági elvonások, iskolabezárások, 15%-ot meghaladó tanár-elbocsátás, és egyéb munkaerő-leépítés ténye mellett folyamatosan reformokról, majd a megújulás fő területeiről beszélt.

A jelenlegi 2010-es költségvetés az eddigiekhez képest semmilyen értelmezhető válságkezelésről nem ad tanúságot, nem érzékelhető az a felfogás, amely a fejlettebb társadalmakban a közoktatást, mint a legfontosabb társadalomfejlesztő humán erőforrásba történő beruházást kezelné.

Mindaz, amiről az elmúlt évek kormányzati kommunikációja szólt, a költségvetés számaiból nem olvasható ki. Az „ÚJ TUDÁS” program elemeinek és a ZÖLD KÖNYV javaslatainak, sőt a VII. NEVELÉSÜGYI KONGRESSZUS javaslatainak is erőteljesen ellentmond a mostani alapnormatívát is érintő csökkentés. (Ezek az elmúlt hét év nagy oktatáspolitikai üzeneteit tartalmazzák.)
Elfogadhatatlan az a kormányzati kommunikáció, miszerint csak azt lehet elosztani, ami van. Ellenkezőleg: ahhoz kell forrást találni, ami a jövőt építő közfeladatokhoz nélkülözhetetlen.
A kérdés eleve az, hogy miért csak ennyi van a közoktatásra?

A legfontosabb humánerőforrást érintő területek forrásainak biztosítása: a közegészségügy, a szociális politika és a közoktatás kell, hogy legyen egy valóban „válságkezelő” kormányprogram stratégiai feladata. A közoktatásból elvont milliárdok a rendszer egészének átalakítása nélkül hosszú távú károkat okoznak. Az innen hiányzó források, a jövő generációk szükségleteiről való gondoskodás alapjait teszik bizonytalanná.

Minden döntéshozó felelőssége képviselni azt, hogy a közoktatásból elvont források a jövő generáció nevelését, erkölcsi felfogását, a munkához vagy a bűnözéshez való hozzáállását, társadalmi beilleszkedését, életfelfogását befolyásolhatja olyan mértékben, ami a későbbi generációk számára sokszoros költségeket jelent majd.

Nincsenek elfogadható hatástanulmányok a költségelvonások hátterében, nincsenek átgondolt rendszerfejlesztési elképzelések. Nincs középtávú, és nincs hosszú távú kormányzati stratégia a közoktatás színvonalának fenntartására, javítására vagy megújítására. Nincs a magyar közoktatás jelenlegi helyzetének fenntarthatóságára, vagy fejlesztésének irányaira vonatkozó semmiféle országos szakmai konszenzus. Így különösen nagy a felelőssége annak a kormányzatnak, amely várhatóan az ország gazdasági csődhelyzetének közelében a közoktatás ügyét, - azzal együtt a megoldás hosszú távú lehetőségét - áldozza fel az egy-két évnyi időt nyeréshez szükséges megtakarítások érdekében.

A jelenlegi rendelkezések már nem csupán elbizonytalanítják a működést, hanem a normatíva csökkentése melletti létszámhatárok feloldásával, és a korábbi oktatási környezetre vonatkozó megállapodások felülírásának engedélyezésével a fenntartók számára teszik elfogadhatóvá a törvénytelen működést, az alkotmányos jogokat sértő fenntartói magatartást. A kötelező eszközjegyzék elhalasztása, az akadálymentesítés elmaradása, és az óvodától a gimnáziumig a szervezett csoport létszám-határok korlátainak feloldása erre utal. A mostani költségvetés igazi veszélye a fenntartói morál rombolása.

Miközben a közoktatási miniszter a tehetség fejlesztésének fontosságáról, színvonalról és a közoktatás tartalmi megújításáról beszél, a közoktatást érintő jogszabályok ámokfutásszerűen változnak, a rendszer irányítása már áttekinthetetlen és követhetetlen a szakemberek számára is. Az uniós programokat kezelő állami szervezetek teljes kaotikussággal működnek, a nagy uniós források pénzeit elosztó szervek munkáját a társadalmi kontroll nem is felügyeli.

Az esztelenül pazarló nagyberuházások ésszerűtlen pénzügyi rendszere, az ezeket övező, az ország gazdasági működését és az állami beruházásokat jellemző korrupció miatt eltűnő milliárdok bőséges forrást nyújthatnának az oktatás, az egészségügy és a szociális biztonság fenntartására.

A TERVEZETT ELVONÁSOK KÖVETKEZMÉNYEI A KÖZOKTATÁSBAN
Tiltakozunk az ellen, hogy a közoktatás sorsáról, forrásairól a pénzügyminiszter döntsön. A normatívák már évek óta nem fedezik az iskolák működésének jelentős részét. A jelen tervezet tovább rontja, hallogatja a pedagógusok társadalmi helyzetének javítására vonatkozó intézkedéseket, noha ez a helyzet az összes hozzáértő és érintett szereplő, sőt a közpénzen végzett kutatások szerint is elfogadottan és halaszthatatlanul javítandó. Az elvonások hatása:
• Továbbra is hosszú távú oktatási stratégia hiánya, ennek helyettesítése ad-hoc célokkal – a megindult folyamatok megvalósításának feladása.
• A szakmai következetesség hiánya – az elindult fejlesztési programok elakadása.
• A szervezettség, az eddig felépített rendszerben lyukak keletkezése – pl. pedagógusok továbbképzési rendszere, kötelező taneszközök biztosítása, esélynövelés.
• A változások előtt eddig sem készültek a hatástanulmányok – az elvonások következményei így felmérhetetlenek.
• Az elmúlt években a színvonal-romlás legnagyobb oka: nincs átlátható, folyamatos szakmai kontroll és korrigálás a rendszerben - az ellenőrízetlenség mellett maga az oktatásirányítás ad lehetőséget arra, hogy kötelező feladatok ne teljesüljenek. A saját forrásban szegény önkormányzatok a csőd szélén az iskolák szakmai ellenőrzését, a pedagógiai szolgáltatások biztosítását fogják elhagyni, az osztály- és csoportlétszámokat akadály nélkül emelhetik (ld. középiskolai osztálylétszám lehetséges maximuma: 45 tanuló).
• A pedagóguspálya presztízsének folyamatos romlása, mely részben a súlyos alulfizetettségből, másrészt a pedagógus munkaidejének hasznos eltöltésével kapcsolatos folyamatos kételkedésből származtatható. Stb.

FELSZÓLÍTJUK A PARLAMENT KÉPVISELŐIT, FONTOLJÁK MEG ÉS AKADÁLYOZZÁK MEG A KÖZOKTATÁSBAN TERVEZETT ELVONÁSOKAT!

Az aláírások gyűjtéséhez szükséges, letölthető, nyomtatható dokumentum a csatolmány!