A GOSZ véleménye a közoktatási törvénykoncepcióról

Vélemény a Közoktatási törvény koncepciójáról

Bevezetés

A Gimnáziumok Országos Szövetségének választmánya megtárgyalta a törvény koncepcióját. Egyetértünk azzal az oktatáspolitikai szándékkal, amely a magyar közoktatást érték alapú, a jogok és kötelességek egyensúlyára épülő, az erkölcsi fejlődést és a tudást előtérbe állító rendszerré kívánja formálni. A koncepciónak számos előremutató eleme van, pl. a tehetséggondozás, az emelt szintű érettségi vizsga felvételi kritériummá tétele, a hat-és nyolcosztályos gimnáziumok legitimációja, a normasértések iskolai kezelése.
Ugyanakkor a 2010. decemberében közzétett koncepció tervezet számos problematikus részt is tartalmaz, néhány meghatározó ponton pedig, különös tekintettel a vezetői és nevelőtestületi jogállásra, a hat-és nyolcosztályos gimnáziumok szabályozásának egyes részleteire, az érettségi szabályozásának egyes részeire, a kötelező tanulói óraszámok megállapítására – a jelen változatot nem tartjuk elfogadhatónak, ezért javaslatokat fogalmazunk meg a módosításukra.
A továbbiakban ezekre a problémákra térünk ki részletesen.

I. A vezetők helyzete

I.1. A koncepció csökkenti az intézményvezetők jogkörét és drasztikusan rontja a vezetői életpálya-kilátásaikat, növeli a nevelőtestület jogait, miközben minden felelősséget továbbra is az intézményvezetőnél hagy. Ez azt eredményezi, hogy a korábbi kormányzati időszakokban kifogásolt vezetői feladatkörök, felelősség és hatáskör aránytalansága növekszik, a vezetői munka eszközei, a vezető hatáskörei viszont még jobban korlátozódnak.

• A koncepció egyik alternatívája két ciklusra maximálná az intézményvezetői megbízást. (A változat) Az intézményvezetők és helyetteseik mandátumának két ciklusos maximalizálása mind szakmai, mind jogi, mind oktatáspolitikai szempontból meglehetősen célszerűtlennek tűnik. Általában véve lehetnek szakmai érvek a vezetők rotációja mellett, ám ez csak egy központilag vezényelt struktúrában értelmezhető felvetés, ahol egy iskolaigazgatót, ha egyik helyen bevált, öt-tíz év után át lehet irányítani egy másik, talán vezetési nehézségekkel küzdő iskolába. A magyarországi rendszer és hagyomány azonban nem ilyen, (pl. itt nincsenek ezrével igazgatói szolgálati lakások), így a második megbízatása után az igazgató többnyire csak a pedagóguspályát folytathatná. Ez az iskolavezetés professzionalizálása ellenében hat. Nem azért készül fel valaki négy féléves egyetemi képzéssel az igazgatói feladatokra, és nem azért szerzi meg az iskolavezetésnek a pedagóguspályától nagyon is különböző ismereteit és kompetenciáit, hogy azután – még ha kiválóan dolgozik is – a tudását ne hasznosíthassa hosszabb távon. Jó iskolavezetőből ma sincs elég a rendszerben, a változtatást követően várhatóan még kevesebb lenne. Arról nem szólva, hogy a vezetői pályázatokra alig több mint egy jelentkező van általában, a módosítás így kalandoroknak szolgáltatná ki számos helyen az iskolák irányítását. A mi javaslatunk tehát, a gyenge és alkalmatlan vezetők esetében egy minősítő értékelésen alapuló kiszűrés, a „meg nem feleltek” leváltása, és semmiképpen nem a vezetői ciklusidő korlátozása.

• A tervezet a megbízáshoz kapcsolná a nevelőtestület egyetértési jogát. A nevelőtestület egyetértési joga az intézményvezetőt értelmetlen egzisztenciális függésbe hozza beosztottjaival, ami az intézmény jogszerű, hatékony és takarékos működésére is veszélyt jelenthet, sőt a politikai kampányokhoz hasonló, ciklusok közötti intézményi politizáláshoz vezetne. Javaslatunk az, hogy a kinevezőn vagy a fenntartón kívül, csak véleményezés legyen a nevelőtestület és a többi kör lehetősége a kinevezéskor.

• Koncepcionális ötlet, hogy az intézményvezető helyettest az intézményvezető a nevelőtestület javaslatára bízhatja meg. Ez röviden azt jelentené, hogy ezentúl a helyetteseket a nevelőtestület választja. Általában a munkavállalói és a nevelőtestületi jogok e nélkül is elégségesek arra, hogy az intézményben kellően demokratikus döntések szülessenek. A vezető helyettes ezen eljárás szerint így nem az intézményvezetőt segítő, vezető-társ, hanem könnyen a beosztott pedagógusok érdekeinek képviselője lesz. A vezetői munka felelőssége válna ez által kivitelezhetetlenné. A nevelőtestület hatáskörét irreálisan megnövelné éppen a vezetővel szemben. Ez olyan szabályozási környezetet tételez fel, amelyben a vezető eleve rosszul látja el feladatát, tehát mindig ellensúlyozni kell munkáját, ami sajnos nem tűnik európai modellnek, inkább balkanizmus. Javaslatunk, hogy maradjon a vezető helyettes kinevezésekor véleményezési jogköre a nevelőtestületnek. A vezető alapvető joga, saját feladat ellátásának érdekében a vezetőtársainak, bizalmi munkatársainak kiválasztása.

• Az intézményvezető kezéből kikerül a fontosabb iskolai szabályzatok (házirend, pedagógiai program) elkészítésének hatásköre. Ez a változtatás lehetővé teszi, hogy az iskolai szabályzatokba olyan pontok is bekerülhessenek, amelyekkel az intézményvezető nem tud azonosulni, illetve amelyek lehetetlenné teszik, hogy a rá rótt felelősségnek megfeleljen. Javaslatunk, maradjon az alapdokumentumok felelőssége, elkészítésének joga a vezető hatáskörében.

• A koncepció tervezet megnöveli az intézményvezető feladatait pl. feladata lesz „a pedagógus etikai normáinak betartása és betartatása” ami hasznos és támogatható lehetne, de aminek jelenleg nemigen vannak meg – és a Kt. javaslatban sem látszanak – a jogszabályi, munkajogi feltételei. A vezetői hatáskörök, a munkáltatói jogosítványok megerősítése nélkül ez értelmezhetetlen.

• Alapvetően rossz megoldás vezetők bérezése, a pedagógus bértábla alapján a gyakornoki alapfizetéshez kapcsolt vezetői pótlék százalékos rendszere. Minden más szakmában, a felsőoktatást is beleértve a vezetői feladat felelősségével arányos önálló bérezéssel működik. Ideje volna a vezetői munkához a vezetői életpálya korrekt meghatározása mellett, a felelősséggel arányosan magasabb vezetői bért is meghatározni. A vezetői bér meghatározásakor az intézmény nagyságát, a vezetői feladat összetettségét, az alkalmazottak és az iskolahasználók létszámát is tekintetbe kell venni. Ami elfogadható egy kisiskola pár tucatnyi alkalmazottjánál, az aránytalan és méltatlan egy óriás intézmény több száz diákjával járó komplex és sokféle feladatához mérve. Ezt is mérlegelni szükséges.

I.2. Amit kifogásolunk:

A koncepcióból összességében kirajzolódik egyfajta – a fejlett oktatási rendszerek irányával alapvetően ellentétes és szerintünk káros – elképzelés: az intézményvezető elsősorban pedagógus, aki néhány éven keresztül más feladatot is ellát, átmenetileg kiemelt pedagógusként, primus inter pares-ként vezeti az intézmény pedagógiai munkáját. Ebből következik az, hogy sem helyettesének kiválasztásában, sem az iskolai szabályok megalkotásában nincs kiemelt jogköre, megbízása is egyértelműen a kollégái kezében van, fizetése is csak egy csekély pótlékkal több, mint pedagógus kollégáié. (Egy ilyen „gyenge”, kifejezetten pedagógiai igazgató mellett az intézményeknek szükségük lenne egy pénzügyi, jogi képzettségű menedzserre is, erről azonban a tervezetek nem szólnak.)
Ez a vezetői elképzelés számos ponton ellentmond annak a széles felelősségi körrel ellátott munkakörnek, amit a jogszabályok meghagynak az intézményvezetőnél, valamint indokolatlanul feltételezi azt a négy féléves egyetemi szakvizsgás képesítési követelményt, amit a jogszabály továbbra is elvár. A jelen javaslat továbbá ellentmond azoknak az európai unós és szerencsére már hazai tendenciáknak is, amelyek az utóbbi másfél évtizedben inkább az intézményvezetők professzionalitásának növelését tekintik feladatnak. (Lásd: Szebedy Tas írása a Mester és Tanítványa folyóiratban)

I.3. Szeretnénk ezzel a felfogással szembeállítani néhány alapelvet és tényt:

• Az intézményvezető a közoktatási intézményben folyó oktató-nevelő munka szakmai irányítója.

• Bármely közoktatási intézményben folyó munka minőségét alapvetően meghatározza az intézményvezetés munkájának a minősége. Az iskolavezető valójában a legfontosabb személy az adott iskola minőségét aktívan és közvetlenül befolyásolni tudó szereplők közül.

• Az intézményvezetői szakma – egyéb, így a pedagógusi szakmától is jól elkülöníthető – önálló szakma, amelynek magas szintű művelése professzionális pedagógiai, jogi, pénzügyi, és vezetői ismereteket és kompetenciákat kíván.

• A legutóbbi évtizedben a vezetői munkával foglalkozó legjelentősebb kutatások (itt elég, ha csak a legközismertebb McKinsey kutatásra utalunk) megállapították, hogy az iskolák működésének, a törvényi szabályozásnak, a reformoknak megvalósulásában kulcspozíciót töltenek be az iskolavezetők. Tehát egy olyan törvényalkotási szándék, amely megvalósítás tekintetében kulcspozíciójú vezetőkkel szemben, a vezetői munka gyengítésével kíván eredményt elérni, vélhetően sikertelen lesz.

• Az intézményvezetők helyzetének rendezése nélkül aligha fejlődhet a magyar közoktatás. A 2007-es sokat hivatkozott McKinsey jelentés az oktatás minőségét befolyásoló legfontosabb tényezők között sorolja fel a jó iskolavezetést. A jó vezető képes jó irányba befolyásolni egy iskola működését, míg az alkalmatlan intézményvezető sokszor a jól működő nevelői közösségeket is szétzilálja.

• Az iskolavezetés hazánkban ellentmondásos helyzetben van. Egyfelől a szakvizsgás közoktatási vezetőképzések nyomán egyre többen válnak professzionális vezetővé, másfelől az utóbbi másfél évtizedben sokkal bonyolultabbá vált az intézményvezetői munka: a folyamatosan növekvő adminisztrációs feladatok mind kevesebb időt hagynak a pedagógiai vezető szerepének a betöltésére, a növekvő felelősség mellett egyre szűkebb a vezetői mozgástér, a pedagógusokénál is gyorsabban amortizálódó reálbérek pedig egyre kevésbé állnak arányban a jogszabályokban megfogalmazott felelősséggel és az iskolahasználók növekvő elvárásaival. Az intézményvezetők a 2002/03-as 50%-os illetményemelésből csak kb. 25-35%-ban részesültek, azóta a reáljövedelmük is fokozatosan romlik, és a beosztott pedagógusokkal szemben a bérelőnyük annyira lecsökkent, hogy egy beosztott tanár heti 3-4 magánórával nagyobb jövedelemre tud szert tenni, mint iskolájának az igazgatója. Ráadásul a legutóbbi Kjt. módosítás az intézményvezetők és helyetteseik esetében megszüntette a kereset-kiegészítés valamint a jutalmazás lehetőségét is – ezzel is hátrányosabb helyzetbe hozva őket.

• Nem csoda, ha meglehetősen kevesen kívánkoznak a pályára, a meghirdetett vezetői pályázatokra átlagosan kb. 1,2 a jelentkezők száma, és ezek jelentős része is egyszerű állástalan pedagógus, akik sokszor megelégednének egy egyszerű pedagógusi munkával is, vagy önjelölt tanár (növekvő számban testnevelő), akit pedagógusi kudarcai késztetnek pályamódosításra vagy csak parancsolgatási ambícióit igyekszik kiélni.

I.4. Konstruktív javaslataink

Nézetünk szerint a koncepcióban a vezetői státuszra vonatkozó, általunk kifogásolt változtatások mindegyike több és súlyos problémát gerjeszt, mint amennyit orvosolni kíván (például azt a gondot, hogy sok az alkalmatlan, kiégett vezető). A pedagógus pályán ma több mozdíthatatlan, alkalmatlan személy van, akiket koruknál fogva még az új életpályamodell sem fog veszélyeztetni, ez a pálya presztízsét jobban rombolja, mint néhány alkalmatlan vezető sorsa. Erre célszerű volna nagyobb figyelmet szentelni.

Ezért a vezetői munkával kapcsolatban inkább arra lenne szükség, hogy:

• A jogszabály hozza egyensúlyba az intézményvezetői jogköröket, hatásköröket az intézményvezetői feladatokkal és felelőséggel. Ezt szolgálná az intézményvezetői jogkör kiterjesztése a kötelező egészségügyi vizsgálat elrendelésére. (pl. mint munkáltató indokolt esetben kötelezhesse az intézmény dolgozóját az általa kijelölt, független (nem a dolgozó ismerőse, rokona, közeli hozzátartozója, baráti körébe tartozó stb. általi) egészségügyi, üzemorvosi alkalmassági vizsgálatra, szélsőséges esetben akár pszichológiai, pszichiátriai kivizsgálásra; a helyi tanterv változása esetén indokolt esetben módosíthasson egyes pedagógusok kinevezésén /ma egy változás után évekig fizetett munkanélküli kollégákat alkalmaznak az iskolák, mert az adott szakosnak (ének, technika, kémia stb.) elfogyott az óraszáma az általa tanított szaktárgyból, de a határozatlan kinevezést csak közös megegyezéssel lehet módosítani/. Vagy az igazgatónak legyen joga az iskolahasználók véleményét kérni az egyes pedagógusok teljesítményéről, és ezeket az adatokat tárolni és felhasználni jutalmazás vagy minősítés esetén. De ide köthető az is, amit a koncepció javasol: hogy kérhesse számon pedagógusaitól az etikai normák betartását, és szankcionálhassa, ha ezek nem méltók egy pedagógus munkakört ellátó személyhez. (Ez ma személyiségi jogokra való hivatkozással korlátok alá esik, illetve semmilyen módon nem szankcionálható.)

• A törvény segítse elő a jelenleginél képzettebb, hatékonyabban dolgozó intézményvezetői kör létrejöttét. A vezetőképzők által kiadott eltérő tartalmú diplomákat a vezetővé váláskor, minősítő vizsga keretében tegyék összehasonlíthatóvá. Erre nézve a Pedagógus életpálya-modell keretében egy intézményvezetői életpálya létrehozására teszünk javaslatot.

II. A közoktatási intézményekben használt óraszámok

Az egy osztályra jutó óraszámok a gimnáziumi évfolyamokban nem teszik lehetővé a törvény-koncepcióban megjelenő többletfeladatok elvégzését.

• A gimnáziumi korosztályok óraszámai évfolyamonként lényegében megegyeznek a jelenlegivel. Ugyanakkor a mindennapos testnevelés, a felsőoktatási felvételihez szükséges két emelt szintű érettségi valamint a hat és nyolc évfolyamos gimnáziumok 3. idegen nyelve olyan plusz feladat, amit a tantárgyak jellegéből következően csak osztott csoportban lehet megoldani. (A hat és nyolc évfolyamosok esetében a plusz másfél óra még az idegen nyelvre sem elég.) Idegen nyelvet a felső tagozaton az általános iskolák, és a középiskolák is bontott csoportban tanítanak.

• Külön veszély, hogy az új finanszírozási rendszer nem is említi a fenntartói kiegészítés lehetőségét, emiatt a fenntartók jelentős része nem érzi majd feladatának, hogy a törvényben előírt órakeretet kibővítse.

• Javaslatunk szerint egyrészt bővíteni kellene az órakeretet évfolyamonként legalább heti 2 órával, másrészt csökkenteni a terheket, pl. a mindennapos testnevelés egy részét a délelőtti órarenden kívüli időszakban történő megszervezésével, illetve a 3. idegen nyelv bevezetését a 3. idegen nyelv választásának fakultatívvá tételével.

III. Hatosztályos és nyolcosztályos gimnáziumok

A hat és nyolcosztályos gimnáziumok kritériumrendszere több ponton erősen túlzó

III.1. „A tehetséggondozás speciális feladatának ellátására a gimnázium működhet hat és nyolc évfolyammal is.”

• Örömmel látjuk, hogy a korábbi években rendre felmerülő, a hat és nyolc évfolyamos képzés létét megkérdőjelező véleményekkel szemben a vitaanyag egyértelműen legitimálni szeretné ezeket a képzési formákat. Megnyugtatónak tartjuk, hogy a készülő oktatási tv. külön foglalkozik ezekkel az iskolákkal, meghatározva helyüket, és szerepüket a közoktatás rendszerében.

III.2. „A fokozott tehetséggondozás eredményeképpen többlet-teljesítmény várható el.”

• Alapvetően egyetértünk ezzel a céllal. Kétségtelenül felmerül azonban, hogy kisebb településeken a jelenleg működő elsősorban hat évfolyamos képzések más szerepet is betöltenek. Tapasztalataink szerint az általános iskolák nehezen tudják kezelni a különböző érdeklődésű és motivációjú tanulókat, aminek következtében a motiváltabb gyerekek lehetőségei a későbbi továbbtanulási esélyei csökkennek. Javaslatunk szerint, figyelembe véve a helyi sajátosságokat érdemes lenne meggondolni, hogy ez a lehetőség is megmaradjon. Hasonlóan enyhébb feltételeket lehetne elvárni olyan egyházi iskoláktól, amelyek vallási és szociális megfontolásból indítottak ilyen jellegű képzést.

III.3. Idegen nyelv tanulása

• Javasoljuk, hogy kötelezően két idegen nyelvet tanuljanak a diákok. Legyen lehetőség fakultatív módon harmadik vagy akár negyedik idegen nyelv tanulására is.

• Indok: az óraszámok és az idegen nyelvek eredményes oktatásához szükséges csoportbontások nem teszik lehetővé, hogy érdemben kettőnél több idegen nyelvet tanuljanak a diákok. Látszatmegoldás (esetleg heti egy óra nagy létszámmal) éppen ellentétes hatást váltan ki.

III.4. Szakkörök, versenyek, önképzőkörök

• Egyetértünk a megfelelő számú szakkör indításával és működtetésével. Különösen fontos, hogy ebbe a munkába bekapcsolódhassanak más iskolák tanulói is. Elvárható, hogy az ilyen módon támogatott tehetséges gyerekek versenyeken is induljanak, és ott eredményesen szerepeljenek, de az arányszámukat óvatosabban érdemes megadni. Természetesen ezen a foglalkozások idő és pénzügyi kereteit biztosítani kell, és ezzel kapcsolatban nem látunk kereteket a vitaanyagban.
• Minden tanuló két tantárgyból emelt szintű érettségi vizsgát köteles tenni. Ez így túl szigorú, és feltételezi, hogy minden diák felvételezik felsőfokú oktatási intézménybe. A hat év azonban hosszú idő, és ez alatt adódhatnak olyan problémák, még a legjobb beiskolázású iskolákban is, amelyek miatt lehet egy-két tanuló, akiknek más elképzeléseik lesznek. Méltányosabb lenne valamilyen átlag, mondjuk érettségizőként legalább 1,8 sikeres emelt szintű érettségi vizsga.

III.5. Tanárok

• A kivételek itt is meg kell, hogy maradjanak (testnevelés, rajz, ének). Különösen a nyolc évfolyamos gimnáziumokban az 5-6. évfolyamon nem biztos, hogy célszerű kizárni a korosztályhoz jól értő, tehetséges tanárokat. A kétszakosok minél magasabb száma mindenképpen hatékonyabbá tenné minden szinten az iskolai munka szervezését, de tudjuk, hogy a 90-es évek elejétől a tanárképzés jelentős mértékben inkább egyszakos tanárokat bocsátott ki, ezért ez a követelmény is jelenleg túlzó.

III.6. Érettségi

• Messzemenően egyetértünk a vitaanyagban rögzített tételmondattal, hogy az érettségi a felkészítő intézmény számára is fontos, a nevelő-oktató munka középiskolai szakaszának hagyományosan ünnepélyes lezárása. Ugyanakkor mindez nem indokolja az előrehozott vizsgák felszámolását.
  „Az érettségi vizsga megkezdésének feltétele a középiskolai bizonyítvány megszerzése. Ebből az következik, hogy az előrehozott érettségi lehetősége megszűnik.”

• Véleményünk szerint a hat érettségi tantárgy és a természettudományos tantárgyból teendő érettségi vizsga adna értelmet az előrehozott érettséginek. A jelenlegi képzési szerkezetben a gimnáziumok többségének tanrendjében a földrajz és a kémia 10. a fizika 11. osztály végére befejeződik. A szakközépiskolák nagy részében (profiltól függően) általában a 9.-10. évfolyamon tanítanak természettudományokat, a későbbiekben már csak egy marad. Értelmetlen lenne a tanulmányok befejezése után egy-két évet várni a vizsgával. Éppen ezek miatt a természettudományos tantárgyaknál célszerű lenne lehetőséget adni az előrehozott érettségire, de csak a tantárgy tanulását befejező évének vizsgaidőszakában. Ettől nem sérül a vizsga ünnepélyessége és komolysága sem. Nagyon rossz megoldás lenne, ha mindhárom természettudományos tárgyat emiatt a 11-12. évfolyamba húznánk fel!

IV. A finanszírozás rendjének megváltozása

• Az életpálya-modell koncepcióját is figyelembe véve egy olyan elképzelés rajzolódik ki, amelyben az állam fizetné az iskolai dolgozókat, míg a fenntartás költségeit vállalná a fenntartó. Eszerint a nem pedagógus dolgozók – takarítók, portások, stb. is központilag finanszírozandók, amit aggályosnak tartunk. Hogy egységnyi tanuló nevelésére-oktatására hány tanárra van szükség, ez központilag elég jól kalibrálható, ám a nem pedagógusok létszáma és beosztása már nagyon is a helyi viszonyok függvénye, és normatív módon nehezen meghatározható. Ami egyik helyen pazarlóan sok, az a másikon működési zavarokat okozóan kevés is lehet. Ezért javasoljuk, hogy a nem pedagógus dolgozók finanszírozása is maradjon meg a fenntartónál. Mindenesetre azt is érdemes mérlegelni hogy a túlzott központosítás a helyi sajátosságok kezelésére sokkal kevesebb generálisan érvényes megoldást képes kidolgozni, pedig erre hazánkban sok helyen sikerült pozitív, jó gyakorlatot kialakítani. A központisítás a leszakadók számára ugyan hozhat javulást, miközben számos helyen megtorpanhatnak a sok munkával megindult, értékes közösségi kezdeményezések.

* * *
Mindezeken kívül számos olyan kérdés van, amelyről a koncepció kifejtettségének szintje alapján egyelőre nehéz véleményt formálni, ilyen például az új tartalmi szabályozás, a pedagógusok továbbképzése, vagy a közoktatási intézmények ellenőrzése, értékelése. Ezek olyan kényes és döntő fontosságú témák, amelynek részletesebb kidolgozása nagy körültekintést igényel. Mindezen kérdésekben és a kifogásolt pontokkal kapcsolatos problémák megoldásában is a Gimnáziumok Országos Szövetsége készséggel hajlandó közreműködni és szakértői segítséget nyújtani.

Budapest, 2010. december 22.
a GOSZ választmány nevében

Észrevételek és javaslatok a pedagógusok életpályamodelljének koncepciójához

Bevezetés:

A Gimnáziumok Országos Szövetsége üdvözli és bizonyos feltételekkel támogatja a pedagógus életpálya-modell koncepcióját. Egyetértünk abban, hogy az oktatás minőségére kedvező hatást gyakorol, ha a pedagógusok kiszámítható és vonzó pályát futhatnak be, ha időnként külső minősítésnek kell megfelelniük, és ha fizetésük esélyt ad számukra a középosztályi léthez.
Ugyanakkor van néhány pont, amelyet a jelen koncepcióban aggályosnak, javítandónak tartunk, és amelyek jelen formájukban veszélyeztethetik a modell sikerét; ezeket az alábbiakban részletezzük.

1. A bértábla az életpálya kezdetén - különösen a Pedagógus I. esetében - elmarad attól a szinttől, ami komoly vonzást gyakorolhatna a tehetséges érettségizőkre.

A nemzetközi kutatások szerint a jól működő rendszerekben a tanárok kezdő fizetése az ország egy főre eső GDP-jének kb. 95%-a. A jelenlegi koncepcióban a minimálbér 200%-a a GDP-nek mindössze 65%-át jelenti, ami aligha fog tehetséges tanárokat a pályára csábítani, ami az oktatás minőség-javulásának egyik előfeltétele lenne. (Vagyis ebből a szempontból nem az 55 éves tudóstanár fizetése a fontos, hanem a családalapító fiatalkorúaké.) Különösen fájdalmas ez a tanítók esetében, hiszen ők alig kapnának többet – mint amit jelenleg is keresnek.

2. A pálya 10. évét követően nincs kötelező minősítés

A koncepció szerint az a pedagógus, aki nem tud vagy nem akar továbblépni a Mesterpedagógus szintre, megreked a Pedagógus II-n. Ezzel az a baj, hogy ennek a tanárnak az utolsó minősítése a pályájának a 8-9. évében lesz, ami után még 30 évet végigdolgozhat úgy, hogy senki sem minősíti! Ez több ok miatt is tarthatatlan: egy tanár teljesítménye a pályája során változhat, ezt a minősítésnek is vissza kell tükröznie; egy hatékony minősítő rendszer igenis kell, hogy hatékonyabb munkára ösztönözzön, vagyis rendszer szinten javítson az oktatás minőségén, márpedig ez megkívánja a későbbi minősítést is; az életpályához szükséges több pénzt csak akkor tudunk a társadalomtól oktatásra kérni, ha az egész életpályán kimutatható a minőségi szemlélet; végül a pedagógusok maguk is elvárják, hogy a munkájukról időnként visszajelzést kapjanak. Ezért szükséges a pedagógus II-ben maradók számára is legalább 8 évenként újraminősítés, aminek következménye a pályán maradás, vagy a továbblépés vizsgálata. Ez azért logikus, mert ha a vezetőknél 7 évenként kiégéstől kell félni, mennyivel inkább igaz lehet ez a pedagógus II-ben maradókra, akik nem tudtak, nem akartak, esetleg nem képesek továbblépni a pályán.

3. A minősítési eljárás a koncepcióban nem eléggé kidolgozott

A minősítés az életpálya modell kulcskérdése. Akkor lesz sikeres a bevezetés, ha az oktatás szereplői és megrendelői is elfogadják a minősítést. Ez egyrészt a bizottság összetételén, a minősítés minőségén, a pedagógus szakmán belüli elfogadottságán múlik. A három tagú bizottságban az intézményvezető vagy képviselője jelenléte logikus és szükséges, ugyanakkor a pedagógusképző intézmény oktatója jelenlétének indokoltsága kérdéses. Fontos, hogy az egyes minősítői bizottságokat hozzáértő minősítő szakember vezesse, aki hosszú (legalább 15 éves) gyakorlati közoktatási tapasztalattal rendelkezik, pártatlan, részt vett a minősítői képzésen, időről időre megújítja ezt a tudását, tisztában van a minősítés jogi, szakmai, pszichológiai és technikai részleteivel (sőt az sem árt, ha van pedagógiai mérés- értékelés szakon szerzett egyetemi diplomája).
Az sem volna haszontalan, ha a bizottság tagja lenne egy „szakfelügyelő”, (aminősített tanár szaktárgyában járatos szakértő) aki óralátogatások tapasztalatai alapján vehetne részt a minősítésben, hiszen a minősítés komplexitása megköveteli a szaktanári kompetenciák mérlegelését is. A bizottság összetétele mellett a másik döntő tényező a minősítés folyamata, tartalma, szempontjai. A nemzetközi kutatási eredmények felhasználása itt éppolyan fontos, mint a magyarországi tapasztalatoké.

4. Kimaradt a modellből az intézményvezetői pálya modellje

Egyetértünk azzal, hogy intézményvezetői megbízást csak Pedagógus II-től továbblépve lehessen kapni. Ugyanakkor a koncepció nem foglalkozik az intézményvezető sajátos helyzetével és szerepével, mindössze egy csekély és differenciálatlan vezetői pótlékot állapít meg. Tekintettel a Kt. intézményvezetőkre vonatkozó koncepciójának problémáira is a jelen tervezet arra vezetett minket, hogy tegyünk javaslatot egy vezetői életpálya-modell kidolgozására, amely része lehetne a pedagógus életpálya törvénynek. (ld. Következő rész)

*

Budapest, 2010. december 22.

a GOSZ választmány nevében

Intézményvezetői életpálya-modell a pedagógus életpálya modell részeként

(tervezet)

Alapelvek:

* Az intézményvezetői szakma – egyéb, így a pedagógusi szakmától is jól elkülöníthető – önálló szakma, amelynek magas szintű művelése professzionális pedagógiai, jogi, pénzügyi, és vezetői ismereteket és kompetenciákat kíván.

* Bármely közoktatási intézményben folyó munka minőségét alapvetően meghatározza az intézményvezetés munkájának a minősége. Az iskolavezető valójában a legfontosabb személy az adott iskola minőségét aktívan és közvetlenül befolyásolni tudó szereplők közül. Az intézményfejlesztés és a fenntartható fejlődés motorja és őre a vezető.

* Az intézményvezető a közoktatási intézményben folyó oktató-nevelő munka szakmai irányítója, a törvényi feladatok megvalósításának szervezője, értékelője és ellenőrző személye.

I. A megbízás szabályai

I.1. Feltételei:

 Az intézménytípus tevékenységéhez kapcsolódó egyetemi vagy főiskolai diploma (középiskola esetén középiskolai, - egyeteminek minősülő vagy masters - tanári végzettség)
 Pedagógus II fokozat (10 év gyakorlat)
 Közoktatási vezetői szakvizsga
 Minősítő vizsga (amit országos minősítő szerv vagy a Pedagógus Kamara szervez)

I.2. A megbízás

A megbízást a fenntartó adja. Az eddigi véleményezőknek (nevelőtestület, szülői szervezet) megmarad a véleményező jogkörük, a Pedagógus Kamara beleszólása a minősítő vizsga révén érvényesülhet. Másodszori vagy többedszeri pályázás esetén a minősítő vizsgát a fenntartó által kezdeményezett minősítés váltja ki.

I.3. Megbízás időtartama

A megbízás első alkalommal 5 évre szól, később az intézményvezető „megfelelt” minősítése esetén, amennyiben a nevelőtestület is támogatja, a fenntartó pályázat nélkül meghosszabbíthatja újabb 5 esztendőre. Az újbóli vezetői megbízás a minősítések eredményei alapján a nyugdíjkorhatár eléréséig 5 évenként megismételhető.

II. Minősítés

Az intézményvezetőt a megbízásának lejárta előtti évben minősítik. A minősítés, legalább 60%-os megfelelés szintjén, a feltétele annak, hogy újabb ciklusra megbízást kaphasson vagy pályázhasson.
A minősítést független szakértői bizottság végzi egy meghatározott protokoll alapján, amely az intézményvezetői munka közvetlen értékelésén túl az intézmény eredményeit, az iskolahasználók iskoláról alkotott véleményét, elégedettségét is figyelembe veszi. A „nem megfelelt” minősítésű intézményvezető akkor pályázhat ismét intézményvezetői állásra, ha elvégezte a minősítő bizottság által ajánlott továbbképzést, valamint újabb, már sikeres minősítő vizsgát tett.

III. Bértábla

Az alapelvekből következik, hogy az intézményvezető nem pótlékot kap, hanem intézményvezetői illetményt, amely arányban áll az általa vezetett intézmény méretével, az alkalmazottak és a tanulók létszámával és az intézményben ellátandó feladatok komplexitásával.
A mellékletben lévő táblázat inkább csak az elvet szemlélteti. A javaslat szerint az intézményvezető illetménye független az életkorától, emelkedni csak a gyakornoki alapfizetés (vagyis a minimálbér) emelkedése esetén fog. Például egy 50 fős négy évfolyamos általános iskola vezetője havi bruttó 296 e. Ft-ot kap (ez a minimum), egy 800 fős gimnázium vezetője 465 e. Ft-ot, míg egy 3000 fős 12 tagiskolából (középiskolákból és általános iskolákból) álló intézmény főigazgatója 701 e. Ft-ot (ez a maximum).

*

Természetesen mindez vázlat-szerű javaslat, a részletek kimunkálásában a GOSZ szívesen részt vesz.

Budapest, 2010. december 22.

a GOSZ választmány nevében

Galéria: